Elmesélek egy számomra kedves történetet, ígérem, nem lesz hosszú.
Egy katonatársam mesélte, amin én jót derültem. Sajnos, már a nevére nem emlékszem, de a beceneve megvan. Borock. Olyan tájegységről származott, ahol Ó-betűvel beszélnek, és az volt a szavajárása, hogy: kő borock? Kell barack? (a szerk.) persze a kérdés, amolyan költői volt, hiszen a nyüzüge teste, nem volt alkalmas a nevezett gyümölcs kiosztására. Ettől függetlenül bírtam a búráját, addigi életében sok kaland történt vele, lévén alapvetően szerencsétlenként, vonzotta a bajt, mint lekvár a darazsat. Egy szép napon, miután sikeresen lebonyolítottunk egy gázolaj üzletet, (valahogyan keletkezett némi többlet az üzemanyagunkban, máig sem tudom hogyan), és igazságosan megosztoztunk , 60-40 arányban, asszem, elbeszélgettünk az élet nagy dolgairól. Azt tudtam, hogy traktoros volt, mielőtt bevonult. Persze az ő szájából, látva azt a buta orcát, sehonnai göndör fürtjeit, és horpadt mellkasát, hatásosabb a sztori, de sajnos fényképem nincsen borock-ról. Nos borock elmesélte, hogy egyszer a határban füvet nyírt, traktorra szerelhető zúzógéppel. A gaz, hol térdig, hol derékig ért. Előtte sosem járt még azon a területen, így kellő elővigyázatossággal, lassan haladva végezte a feladatát. Még erősen délelőtt volt, amikor elkapta a pisohatnék (pisálhatnék a szerk.) Na a szükség komoly dolog, azonmód kézifék beránt, a motor jár, borock ugrik dolgát végzendő. Mondom: És? (közben terveztem egy mellpor kiosztását, révén ilyen szar sztorival ne fárasszon már!) És bozmeg? A gaztól nem láttam, a félig betemetett kutat! Az alján landoltam. Olyan 3-4 méter lehetett. A bokám kiment, a valagam kék, zöld, más baj nem lett. Mondom nagy röhögve: és mit csináltál? Semmit, ültem és vártam. A gödör szélén pöfögött a traktor, ő a gödör alján. Estefelé indultak a keresésére. Állítása szerint, többször is lepörgött az élete, amúgy igen unalmas filmje, és látta magát csontvázként a lyuk mélyén. Mindenesetre én jót derültem rajta, és a mellport is megúszta. Akkor.
